A vonalkódolvasók eltérő technológiákat alkalmaznak az adatok feldolgozására:
1. CCD olvasók apró fénymérők százainak a segítségével elemzik a kódokat,
2. Lézeres olvasók az általuk kibocsátott, és a kódokról visszaverődő fény erősségét mérik,
3. Kamerákkal felszerelt modellek a fényképezésnél is használt képfeldolgozási eljárásokat alkalmazzák.
1. CCD olvasók
Előnyei:
nem tartalmaznak mozgó alkatrészt,
- rendkívül strapabíróak
- alacsony fenntartási költséggel rendelkeznek.
Hátránya: - többségük csak a lapos felületeken található kódokat tudja elolvasni,
- például a borosüvegre nyomtatott kódok gondot jelenthetnek nekik,
- a túl széles kódokat nem olvassák be.
2. Lézeres olvasók
Előnyei: - általában nagyobb sebességgel és távolabbról képesek a kódokat értelmezni
- a görbe felületek sem jelentenek gondot a számukra.
- Két fajtájuk kapható, az egyvonalas és az omnidirekcionális (különböző irányú görbe és egyenes lézersugarakat egyaránt használ)
- Egyvonalas: be kell célozni a vonalkódot tartalmazó tárgyat,
- Omnidimenzionális: elé bármilyen szögből odatarthatjuk a hordozót, képes lesz értelmezni a vonalkódokat. Az
- Az omnidirekciónális nagy előnye még, hogy a többi olvasónál könnyebben boldogulnak a sérült, vagy nehezen olvasható kódokkal.
3. Kamerás vonalkódolvasók:
Előnyei:
- a nehezen olvasható kódok értelmezésére
- általában a 2D kódok olvasására használják.
Hátránya:
- képesek 1D kódok olvasására is, de lassabban dolgozzák fel ezeket az adatokat a lézeres vagy a CCD technológiát alkalmazó eszközöknél
- A drágább, nagy látószögű ipari kamerákkal szerelt változataikra ez a megállapítás nem igaz, ezek a nagymennyiségű kód beolvasására is képesek egyszerre!